- verses életkép és sanzon Arany János Hídavatás című verse nyomán –

Mesélő:

Szép strandidő, s csak áll a csúszda:
Tóparton órjás kék kukac.
Szezonkezdetre égbe húzta
Serény kezű munkás, tucat.
Szebbet hiában is kutatsz.

Csúszdás:

Gyertek, fiúk, lányok, rohanvást!
Kétszáz forint csak egy menet!
Ezért lángost se kapsz fokhagymást!
Ha naptejjel jól megkened
Magad, mész, mint a rettenet!

Mesélő:

Megfordul erre pár sülő hús,
Közelről nézve: emberek.
Néhányuk egy tárcát előhúz,
Reménytelen’ belémered,
Izzad, de szíve nem meleg.

Bróker:

Minap valék még büszke bróker,
Kihíztam más pénzén zakóm,
Mint pelyva szálltak milliók el,
Leégtem szépen, mondhatom,
Minden javam: egy szál gatyóm.

Vesztes:

Csak rajtam állt: minden vagy semmi!
Ki írta vajh az Íliászt?
Hibás döntés volt beikszelni:
Mikszáth, akár a Zrínyiászt.
Ezen buktam vagy két milást.

Ex-férj:

Volt egy háromszobás lakásom,
Lett nőm is, meg hozzá kölyök,
Kisült, hogy egyik sem sajátom –
Válópörök s egyéb körök,
Maradt az ég fejem fölött.

Munkanélküli:

Szereltem sok zsebrádióba
Olyan piciny, kerek bigyót
(Szakszó is volt szebb rá: dióda).
Jött új világ, a cég kihótt,
Kaptam holtig-vakációt.

Nyugdíjas:

Sosem habzsoltam drága marhát,
Szűk volt vágyam s eledelem,
De megdrágult a csirkefarhát,
Azóta nincs tele belem,
Vízen élek – le-lenyelem.

Mesélő:

Egyik se megy fel, pang a csúszda,
A bús tulaj lehangoló,
Zsebét mázsás üresség húzza:
Ezzel befuccsolt. Kész. Roló.
Lecsúszott minden strandoló.