- szóbeszéd négy negyedben -

Személyek:

Táncsics Mihál.
Terka, a felesége.
Prokota György, egykori bérlőjük.
Prokota Gyuri, ennek fia, Táncsics tanítványa.
özv. Figura Gedeonné, színházi frizérhölgy.

Történik:

Táncsics Mihál Tömő utcai házában, 1872. tavaszán, majd nyarán.
A második és harmadik negyed között két hónap telik el.

 
ELSŐ NEGYED

Első jelenés
(Táncsics, Terka.)

TERKA Akkor meg mit matat az uram kályhájában?
TÁNCSICS Boldogisten! Mit matatok! Matatok, amit nékem tetszik! Ha rámtör a matathatnám! És hogyne törne rám, ha csak úgy besétálhatok ide! Ajtó-ablak tárva-nyitva! Mintha senki nem volna odahaza! Ki-be járok, ha úgy kerekszik úri kedvem! Bánja is maga!
TERKA Bánom is én. Csak ne matasson!
TÁNCSICS Hát nem tud érteni? Nyitva az ajtó, pedig maga itthon szöszmötöl, ki tudja, mely zugában a háznak! Ha tolvaj jőne, még a vonyogóját sem kell elővennie, csak bepeckel, akár egy szatócsboltba, azt sem kérdi, gríz vagy dara, viszi, mire éhe támad!
TERKA Mit találna itt egy tolvaj maguk után? Ha mást nem lelnek, a gyújtóst is elhordják!
TÁNCSICS Tudjuk mindketten, Táncsicsné, miféle gyújtós ez! Táncsics kéziratai ezek!
TERKA Attól a kis tintától még belobban az. Mindig ide tömi az uram a papírokat, amelyekre már nem lehet írni.
TÁNCSICS Mert írva van már rájuk, Táncsicsné!
TERKA Azt mondom én. Csak papírért jöttek a nyakunkra? Nemhogy a börtönben nem adtak az uramnak, most meg még a sajátját is elvinnék?
TÁNCSICS Miért többez engem, ugyan miért? Csuktam én a maga urát börtönbe egyszer is? Nem látja, hogy rokon vagyok, ha mondom elégszer? Nem látja, hogy hasonlítok Táncsicsra?
TERKA Ha rokon, akkor szépen begyújtok, összemelegszünk...
TÁNCSICS (magához öleli a papírokat) Ezzel maga be nem gyújt, Táncsicsné! Ez olyan kincs, amellyel a föld kerekségén egyetlen másik nemzet sem dicsekedhetik: A legrégibb nyelv a magyar! Ezt elégetni? Ha spionok járnának-kelnének, akkor én vetném tűzre az utolsó lapig, amellyel pipára is gyújtanék! Táncsics sem dicsérné meg, ha hazajőve itt találná egy rokonnal civódni a hamu fölött!
TERKA Nem jő az haza egyhamar. Bújdosni tért.
TÁNCSICS Nem értem, maga valóban spionnak néz s közben kéretlenül töm a híreivel? Hogyan bízhatik így Táncsics magában? Ej, de furcsa! Nem maga talán bizony a spion, Táncsicsné?
TERKA Van is nékem időm mások kályháját kaparni!
TÁNCSICS Itt van magának a uráé, arra kíváncsi a császár!
TERKA Öt éve nem volt begyújtva e kályhába! Az uram csak tömi, mióta nem járnak a spionok! Mennyit várta magukat, parázzsal a csibukjában! Én meg csak nevettem a bolondját: amnesztiát kaptál, öreg vagy, ki törődik már véled! De melyféle amnesztia az ilyen, amelyet nyolcszázan kapnak egyszerre!
TÁNCSICS Tán sosem hallotta, hogy az ura javáért a határról sürgönyzött a császár? Addig nem merészelt magyar koronát a fejére, amíg Táncsics vasban ült!
TERKA Csak nem fogok dulakodni itt magával, öregasszony létemre! Úgyis csak maguknak van idejük rá, mindent elolvasni, amit az uram leír! Kapja fel az egész kályhát, úgyis elmaradtak az olvasással! De elébb hadd hozok magának egy kávét, kortyoljon egy jólesőt, csak messze van az a Bécs, e sok papírral, vaskályhával! (el)
TÁNCSICS (utánakiált) Miért nem hisz a rokonságomnak? Miért hiszi, hogy spion vagyok? Talán spionokat vár? (magába fordul) És ha a spionok nálam lelnek a Legrégibb nyelvre? Ha nem beretváltattam volna le a szakállam, most igencsak nyakamon lenne a kés! Rejtsem a kályhába? De hátha eszükbe veszik, hogy eleddig is ott volt? Bár hazudhatom, hogy elrejtettem, holott valóban elrejtettem.

Második jelenés
(Táncsics. A konyhából be Gyuri.)

GYURI Miféle rokon, aki a kályhában kotorász!
TÁNCSICS Ne morcolj fel, Gyuri ecsém! Nem öröm vélem olyankor egy fedél alatt, mikor elhágy a józanész!
GYURI Mit tegez a harminchat évemmel? Inkább adjon vissza mindent, ami Táncsicsé, ha rokon, nem pedig spion, ami!
TÁNCSICS Mi vagy te itt, hogy rámjössz kiabálva? Kosztolsz ingyen, hálsz ingyen, hát ne pörölj, mert csak felmorcolsz!
GYURI Adja csak ide, meglátja, mint fogok hallgatni!
TÁNCSICS Minek az a te kezedbe, magad sem tudod.
GYURI Szépen kérem, tisztelt rokon úr, váljék meg tőle kicsinység, amíg elolvasom, mielőtt továbbítaná a császárnak!
TÁNCSICS Nagy kiabálásom küszöbén toporogsz, még Terka nénéd elejtené a kávét, osonj ki tehát.
GYURI Nem átall fenyegetni, mintha ijednék a harminchat évemmel? Bejövök szelíd rokoni szóval, maga meg a szemembe kekeckedik? Nem szégyenli, öregasszonyokat riogatni, piszkos spionja? Hogy Terka néném még mindig a konyhában szepeg?
TERKA (be) Itt a finom kávé, addig igya, amíg meleg! Néked is hoztam, Gyurikám, csak meg ne égesd a nyelvedet! Megbeszélték, amiről szó került? Nemde, oda tetszett adni a Gyurinak? Hadd olvasgasson, amíg maga felhörpöli azt a kis kávét, amelyet az uramnak őrizgettem!
GYURI Amíg majd jól begyújtok véle, azután kotorászhat a pernye közt!
TERKA Gyurikám, te olvasgatnád, hogy gyújtanál be véle? A rokon úr éppen attól félti, nemde?
GYURI Persze, Terka néném, magát kiokította Mihál bátyám, hogyan kell bánni ezekkel!
TÁNCSICS Mit többeznek már még? Bömböljek, igen?
TERKA Gyurika, hagyj kedveskednem kicsinyt a rokonnal, míg dolgodra eredsz, tudod, amelyről beszéltünk!
GYURI Inkább adja vissza szép szóra!
TERKA De ha egyszer nem adja, gyepáld végtére!
GYURI Még elébb begyújtok a maradékkal, hadd vessen a láng rőten imbolygó fényt egymásra toluló harcos miránk!
TÁNCSICS Inkább ronts rám ezen nyomban, te hitvány, eb az ingem! Gyújtanád, amit minek, mikor a fontosát elrejtettem, a lehető legmesszebb a kályhától? Mint hergeljelek már, hogy elgyere a tűztől?
TERKA Jól mondja a kedves rokon, Gyurikám, ne tégy-végy ott a kályhánál, ha már rája eshetsz!
GYURI Mint örvend majd Mihál bátyám, ha hazatéved, és a hamuból kiolvassa, hogy spion járt minálunk!
TÁNCSICS Gyere, te fülge, te farkagyán, te vergély, te burany és nyargalóc!
GYURI Akár fejemre olvashatja mind az egész Lényismeretet!(begyújt a kályhába)
TÁNCSICS Abcúg császár, éljen a magyar nyelv! (ráront Gyurira, próbálja eloltani a tüzet, elráncigálni onnét Gyurit, aki ijedten kiabálva védekezik; hemperegnek a földön)
TERKA Jaj, mihez kezdenek? Nem jobb lett volna kávécska mellett? Ne üsse Gyurit, van magának szíve, egy gyereket?
GYURI (hemperegve) Nem hallja, hogy ne verjen? Nem elég, hogy tegez?
TÁNCSICS Nem mondtam, hogy nem oda rejtettem? Visszarejtem, azt hiszed? (lassan szertekülönülnek és lihegnek gyorsan, Táncsics a pernyében kaparász) Minden megégett! Minden odavan, legalábbis ami a magyar nyelv eredetét illeti!
GYURI Hova oda? Vall végre, vagy újra nekemront?
TERKA Ne szánd ütni, Gyurikám, Mihál bátyád kedveért.
TÁNCSICS Te égetted el, te gyürgyeleg! Visszarejtettem a kályhába! Elképzelheti józanész, hogy ott kajtassátok?
GYURI Hűljön már le, ne hintsen hamut a szemünkbe! Maga mondta, hogy a lehető legmesszebb rejtette a kályhától!
TÁNCSICS Elmagyarázzam, miért könyörögtem, hogy ne gyújtsál be semmi áron?
TERKA Ne ríjon már, kedves rokon! Meglátja: amint hazajő az uram, tollba mondja újra a Gyurinak...
TÁNCSICS Csak olyan rettenetesen soká tart... mindent újra lediktálni...
TERKA Ha a tíz évet kivárták, kivárják ezt is.
TÁNCSICS Ne többezzen, Táncsicsné, legalább most ne! Hiszen maga hisz nékem, süt a buta képiről! Maga hiszi, hogy rokon vagyok, és mégis tűzbe vetteti Táncsics tudományát! Kinek tartogatta maga, hogy égeti egy rokon elől?
GYURI Nem is holmi spionoknak!
TÁNCSICS De mennyire, hogy azoknak! Akiknek tárva-nyitva hágy ajtót-ablakot, pedig itthon vannak! De melléfogott, Táncsicsné, hiában tagad! Mert tudja meg, hőköljön hátra: én is, én sem rokon vagyok, hanem én is, én is spion vagyok! Mit spion: főspion! Ne csak bámuljon, mint egy leálcázott spion, hanem szólaljon is azonmód! Vallja színét, csak nem titkolózunk egymás előtt?
GYURI Persze, elégettem! Látja, Terka néném, arcul hazudik engem ez az álrokon!
TÁNCSICS Valódi rokon vagyok, csak spion is! Mondjon már, Táncsicsné, mielőtt elinalok a császárhoz, kézirat nélkül, hála ennek az izmanynak! (Gyurihoz) Milyen spion vagy te meg, mondd? Az a spion apád nem mondta, hogy Táncsics-kéziratot nem elégetni?
GYURI Miféle spion maga, hogy spionnak állít?
TÁNCSICS Most meg azt nem hiszed, te hasparás komtúr, hogy spion vagyok? Mit akarsz? Húzzam ide néked a császárt, szakállánál fogva, ami azért túlzás, meg furcsa egy spion szájából?
TERKA Igazán leülhetne inkább Táncsics kávéjához, ahelyett, hogy füstölög itt a pernye fölött!
TÁNCSICS Ne ezt mondja, Táncsicsné, hanem azt, hogy spion! Hiszen akkor is maga árulta be az urát nékünk, amidőn az odahaza bújdosott, a saját titkos pincéjében, a Prokota-család talpa alatt? Nem maga esett áruló teherbe az urától, hogy felnyíljék a szemünk? (kopognak)
TERKA Nyitva van!
TÁNCSICS Tessék, a spionok, végszóra!

Harmadik jelenés.
(Elébbiek. Odakintről be Prokota.)

PROKOTA Mint kivirult, Trézsi! (Táncsicshoz fordul) Jó napot kívánok, hadd mutassam be magam, ha már a kisfiam ilyen neveletlen...
TÁNCSICS Ösmerem én magát, Prokota kertész, a hírhedt bérlő!
PROKOTA Gyurikám, így eldicsekedtél az apáddal, amit nem szoktál különben?
GYURI Nincs mit dicsekednem egy spionnal!
PROKOTA Ejnye, fel ne morcolj megint e botorsággal, mert pofon intlek a harminchat éveddel!
GYURI Talán nem ösmeri ezt az embert, édesapa?
TERKA Meg sem ösmerkedett kedves rokonunkkal?
PROKOTA Óh, nem lehetek ennyire faragatlan, csak mert Gyuri szíven rúgott! De nemcsak maga hítt vendéget, Trézsi! De csitt, elébb maga a soros! Mint híják a kedves rokont?
TÁNCSICS Érjék be azzal, hogy Czékus.
PROKOTA Beérjük, miért ne érnénk? És a becses keresztneve?
TÁNCSICS Ha valami, hát Mihál.
PROKOTA Mihál? Mihál? Ösmerek én egy Mihált!
TERKA Talán az uramat érti.
TÁNCSICS Tudjuk, hogy jól ösmeri Táncsics Mihált!
PROKOTA Persze, hogy! Tréfáltam, mintha nem tudnám! Az ám, meséljenek, mi hír Táncsicsról?
TERKA Mintha nem tudná, hogy nincs idehaza. Bújdosni tért.
TÁNCSICS Fontolja meg, mit beszél kinek, Táncsicsné! Bepeckel egy spion, mert mint is ne peckelne, azt hiszi, senki nincs itthon, kotorhat óraszám a kályhában! Dehát maga is spion, mit ámulok, de még én is, mindennek a tetejébe!
PROKOTA Mennyi minden történt, mióta nem jártam itt, mindenki spion lett, Gyurikám, netalán te is spion lettél?
GYURI Én nem vagyok spion, és Terka néném sem az! Csak ketten vagytok spionok!
PROKOTA Szívére ne vegye, ha zokon veszem az én Gyurikámtól, hogy spionnak nevez, nem azért teszem, mintha fenntartásom volna az ön hivatalával szemben!
TÁNCSICS Furamód bőbeszédű maga, Prokota kertész! Beszél, de jól ügyel, hogy semmit ne mondjon! Ravasz egy spion maga!
PROKOTA Ne mondja már maga is, kedves Mihál, mert szemébe vágom, hogy maga meg bolgárkertész! Ne bántódjék meg, az is becsületes szakma, a bolgárkertésznek sem szökken ölébe a karaláb, mert hát nem szökken, kemény kenyér az... (Gyurinak) De mesélj inkább, mi szépre-jóra okított Táncsics!
TÁNCSICS Csakhogy tárgyánál van, Prokota kertész! Gyerünk, Gyuri fiam, beszélj, hadd figyelem, mint szöszmötöl az ármány, mihelyt Táncsics bízó hátát fordítja otthonának!
PROKOTA Mégiscsak több a táncsicsi bölcselet, mint a magamé! Tőlem elvehetik a kapámat, saroglyámat, kiüthetik a bolgárkerekem külleit, de Táncsicsot bevethetik a setét tömlöcbe, hol azután álló nap töri a fejét, azt nevezem én töprengésnek józanésszel! Ezért járatom ide Gyurikámat, hisz a tudás fáján aranyalma terem, és abba még a hernyó kemény foga is belevásik, és lepereg róla a sunyi lisztharmat! Node Trézsi sincs híján a tudománynak!
TERKA Régen olvastam én, Prokota úr! Már csak kályhatisztításnál kerül olvasmány a kezembe!
PROKOTA Én más tudományáért rajongok, Trézsi! Nékem itt kávét ígért a fiam! Nem fárasztanám különben a konyhába, de ne hagyjam már szégyenben a fiamat, hogy itt ülök és nem kávézom! (észreveszi a kávét) De lám, készültek rám!
GYURI Az az enyém, de már hideg.
PROKOTA Akkor a másik is hideg talán?
TÁNCSICS Az enyém is az, jól sejti.
PROKOTA De hogy a Gyurikának saját kávéja van! Hiában, csak felnő egyszer! És maga is szereti a kávét, kedves... Nem jut eszembe a keresztneve, bár ösmertem egy névrokonát!
TÁNCSICS Nem baj.
PROKOTA Tudom, hogy Mihál, hanem tréfálok! E Mihálok is! Kávébolond mindahány! Nemde, hallotta, kedves Mihál, hogy a kedves Mihál, már Táncsics, ugyanúgy forr a kávéért, mint maga? Támadt is erről egy kis vitánk...
TÁNCSICS Csak kibökte, mit firtat a ravasz esze! Meggyanusítana, mert történetesen szeretem a kávét? Az ember vagy szereti a kávét, vagy nem, és ha valaki azt állítja, hogy nem szereti a kávét, elszánt különbözni-vágya Táncsicstól éppúgy szemet szúrna, mint e kimondottan véletlen egyezés!
PROKOTA Gyuri is szereti a kávét, és mégsem Táncsics! (Gyurihoz) Meg ne idd már hidegen, mindjárt kapsz frisset! Vagy én talán Táncsics vagyok, mert szeretem? Vagy van egy jóbarátom, aki szereti, ő például Táncsics, márhogy az urára gondolok, Trézsi. Méghogy én Táncsics! Én volnék az ura! Magára rivallhatnék, hogy usgyi a konyhába kávét főzni! De én még csak nem is hasonlítok Táncsicsra! Legfellebb ezen egy dologban. Egyébként, ha már így szóba került a hasonlatosságom valakihez, tudja-e, kihez, kedves Mihál, ha így jobban megnéz?
TÁNCSICS Ferenc Józsefhez.
PROKOTA Felösmerte! Hát nem Mihál barátom is folyvást ezzel ugrat, merő szeretetből, hogy Ferenc Józsefre emlékeztetem?
TÁNCSICS Hiában hozakodik unos-untalan Táncsiccsal! Az bennem nem Táncsicshoz hasonlatos vonás, hogy maga hasonlít Ferenc Józsefre! Hiában gyanakszik, biztosíthatom, hogy kettőnk vérségi köteléke kielégítőn magyarázza ábrázatunk meghökkentő hasonlatosságát! És miféle barátja magának...
PROKOTA Miféle hasonlatosságról beszél? Ha legalább látnám magát szakállban, vagy Táncsicsot szakálla híján, ami persze elgondolhatatlan! A szakállról jut eszembe, én is hoztam ám vendéget! Szavam ne felejtsék, míg visszatérek! (el)
TERKA Főzök kávét, ha már sehogysem megy ki Prokota úr fejéből! (kivivén a kihűlt kávékat el)

Negyedik jelenés
(Táncsics, Gyuri.)

GYURI Mondok én valamit, maga főspion! A hasonlatosságról jutott eszembe! Tudniillik, hogy maga is szereti a kávét, és mégsem Táncsics, emlékezik?
TÁNCSICS Emlékezem, nem vagyok.
GYURI Persze, hogy nem! Azt mondtam, hogy szereti a kávét. Nem mintha ezokon hasonlatosságot lehetne vonni kettejük közt...
TÁNCSICS De ezokon lehet, te csajvadék.
GYURI Hogyne. Annyiban, amennyiben másrészt meg édesapám és Ferenc József ábrázatát mindkettejük...
TÁNCSICS Igen, ezokon is hasonlítunk! Mint két tojat! Mint két Táncsics! Vagy főképp egy Táncsics, nemde? Te is az apád ágyását ásod? Súgtok-búgtok, táncsicsoztok? Már a spionok közébe is spionok ütik fel a fejüket? Így akarunk mi kanócot sodorni Táncsics szakállából, hogy a rebellió alá pörköljünk egy dördületest?
GYURI Miért fojtja belém a szót? Maga ás egy ágyást az apámmal! Idejőnek, meghallgatni úgymond, azután bennem kénytelen áporodni minden mondandó? Azt hiszi, az apám akár egyszer végighallgatott? És Táncsicsnak talán nem én voltam néki is az, akibe szót fojthatott álló nap? És...
TÁNCSICS Táncsics vagyok, nincs kétség! Mert több velős közlendőm akad, mint néked! Te vádolnál be engem a császárnál? Végig sem hallgatna!
GYURI Hiában hergel sírtomig, belőlem nem lát könnyet. Akarnék bár, sem lehetnék spion maguk között! Mert csak hasonlítok egy spionra. És az ember nem hasonlíthat arra, ami! Vagy talán maga Táncsics?
TÁNCSICS Ha megfeszülsz, sem beszéled belém. Ámbár csoda-e, hogy ugyanakkor lassanként hasonlatossá válok csakugyan Táncsicshoz? Félszáz éve hajhászom ungon-berken át, minden eszméjét észbe vettem...
GYURI Úgysem figyelek, beszéljen, ne hagyjon!
TÁNCSICS Jobban ösmerem őt, mint bármelyőtök! Üldözöm őt, oly elszántan, ahogy csak hívek követik prófétájukat! Már csak azt kell megsejtenem, hol lehet, a lehető legtávolabb a kályhától. Mert hogy ide nem tért vissza, azt te is belátod alighanem.
GYURI Táncsicstól kitelt már, hogy évekig a saját pincéjében bújdosott, noha nem érdekel, amiről társalkodunk.
TÁNCSICS Apád hol fondorkodik, meg nem foghatom. Nem is baj, hogy elmarad, legalább csönd van kicsinyt!
GYURI Nem lesz csönd, szemernyi csönd sem lesz, mert patakzani fog belőlem a szó, örömmel hagyom valahány titkomat kifesleni! Kezdjük akár azzal, hogy nem vagyok spion! Ez a legújabb titkom! Noha nincsenek nékem titkaim, csak bennemrekednek, és titkokká kell lenniök! Ezért engem nem érdekelnek más titkai, más fogja be a locska száját, Táncsics nyelje le a szakállát, apámnak pörkölje kávé a nyelvét, Terka nénémnek meg akadjanak össze a fogai!
TÁNCSICS Ravasz egy spion vagy te, Gyuri fiam. Akár apád: beszélsz, beszélsz, hátha beléd fojtják a szót valami titokkal.
GYURI Hagyjon engem a titkaival, még ha véletlenül, megszokás okán el is hallgatok, ha megszólal, mintha figyelnék, holott eb, aki figyel! Csak magamra figyelek, és akár azzal is rökönyíthet, hogy maga Táncsics!

Ötödik jelenés
(Elébbiek. Odakintről be Prokota és Figuráné.)

FIGURÁNÉ Ha hihetek Prokota úr erősködésének, e szíves család barátságos figyelemmel áll mondandóm elébe, noha amely aligha el nem fogja kámpicsorítani!
GYURI Addig be nem csukódik e száj, amíg titkai vannak a gazdájának!
FIGURÁNÉ (sírva fakad) Milyen szerencsés ember, elmondhatja a titkait!
GYURI Felőlem bőghet napszállatig, én okádom a szót, míg kandalló fölé nem feszítik a bőröm!
FIGURÁNÉ Bár volna nékem is fiacskám, sosem bántanám, feszíteném kandalló fölé a bőrét, de meg még akkor milyen boldog volnék, ha még a titkaimat is elmondhatnám valakinek, vagy akkor milyen boldog volnék, ha nem volnának titkaim...
TÁNCSICS De végtére is ki maga, növelni itt a lármát?
PROKOTA Az ám, még el sem meséltem, milyen mulatságosan találkoztunk össze! Hiában, nem bírok eleget beszélni!
FIGURÁNÉ Ugyanis éppen indultam ide magukhoz...
GYURI Aki engem akar hallgatni, az jőjön utánam a konyhába, ahol lakom! (el)
PROKOTA Gyurikám, légy oly jó, és sürgesd meg Terka nénédnél a kávét!
FIGURÁNÉ Ugyan, György, ha maguk nem kávéznak egyébként, igazán kár főzetni...
PROKOTA Szó se essék több erről, kedves, ha kávét ígértem, kávét kap. Nem vagyok olyan, mint a fiam, aki kávét ígért nékem, amire mióta várok - éppen, mióta maga várt rám a kocsiban...
TÁNCSICS Hallgasson már, Prokota kertész! Kit hítt ide, elemészteni segélni Táncsics szemcsényi kávéját?
FIGURÁNÉ Látja, kedves György, nem örülnek itt nékem, nem is érdemlem meg, hogy tisztességes emberek ünnepet üljenek, mert betoppanok. Csak azt hadd rebegjem el, ami miatt ennyit vonszoltam szánnivaló magamat, nem mintha öreg volnék, ám mióta megözvegyültem...
PROKOTA Nem gyalog jőtt maga, én hoztam a kocsimon, bár azt sem tudom, kicsoda. Képzelje, kedves Mihál, ott oldalaz roskatag előttem, megkérdi, hol a Táncsics-ház, idehozom, hogy megkávéztassam, és most itt vagyunk, és e történet aligha véget nem ér itt.
GYURI (be Terkával) Mondja meg nékik, Terka néném, oly fáradságos hallgatni engem kicsit? Főképp emígy, hogy figyelni sem tetszik, minthogy nem tetszik érteni?
TERKA Kínáld inkább a kávét, mert én még egyet nem főzök apádnak, mégha ezzel meghűtené is a torkát!
PROKOTA E kávét még szemezték a szerecsenyek, amikor én először kértem!
TÁNCSICS De ki e nő már mióta?
PROKOTA De ha mondom, drága Mihál, hogy még csak nem is sejtem!
FIGURÁNÉ Hagyja, kedves György, én majd elárulom, ha Mihál rokonuk a nevemre kíváncsi.
TÁNCSICS Meg arra, mit surrant be ide puhatolni!
GYURI És hogy elhallgat-e, ha öntök kávét?
FIGURÁNÉ Kezdjük a nevemmel, ami Figura Gedeonné. Az uram adta e nevet nékem a nászunk napján. Semmit sem sajnált tőlem, kivévén tán ama kevéske örömet, amelyet illett is sajnálnia tőlem, tudniillik amikor idegen urak a keresztnevemet búgják a fülembe, dehát igazán nem emiatt botorkáltam ki ide.
GYURI Miért hallgatják az ildomtalan titkait? Az enyéim sokkalta spekulatívabbak!
PROKOTA Ne haragudj, Gyuri fiam, hogy kicsit félbeszakítalak, de el tetszett feledni, hogy a kocsimon hoztam idáig, kedves, bár a keresztnevét makacsul nem árulja el, talán Terka, ha már ilyen kevés névből válogatunk, s hogy áttérjek a másik aggályomra, az eddigi Terka aligha felmelegített kávéval nem szolgál nékünk, az előző főzet kicsit felöntött írmagjával...
TERKA Mint nem bírja boldogan hörpölni más kávéját, Prokota úr!
FIGURÁNÉ Kissé olyan, ahogy így faggatnak mindenről, csak arról nem, ami miatt idejöttem, mintha rémítő hírtől tartanának, noha maga a hír majdhogynem mindennapos, főképp az uram szakmájában, már amely szakmája volt, míg élt...
TÁNCSICS És mi volt e bizonyos szakma? Spion?
GYURI Miért, én talán spion vagyok? Kérdjenek bármit, amit egy spion elhallgatna, és én nem fogom!
FIGURÁNÉ Nem, nem volt spion. Ellenben bizonyára hallották a nevét emlegetni Pest leghíresebb borbélyai között... Nékem is ő adta az első ollót a kezembe. Talán olló nélkül nem lettem volna színházi frizérhölgy, s nem mértem volna dézsával az örömöt egykoron, nem oly rég, mint azt hervadt külsőm sugallja... De nem ezért botorkáltam idáig...
PROKOTA Mondja meg mindenki, nem én hoztam? Nem várattam fél órát a kocsimban, hátha nem feledi el?
TERKA Hadd mutatkozzam én is be: Táncsics Mihálné vagyok. Sajnálom, hogy hiában fáradt híreivel, de az uram nincs idehaza. Mondanám, hogy elbújdosott, ám Czékus rokon nem állja. Amúgy sem hiszem, hogy borbélyt keresne...
GYURI Őt sosem érte beretvavas! Hosszú sora van annak, miért, de ki nem ér rám, míg hűl a kávéja?
PROKOTA Azzal, hogy Trézsink fölmelegítette, csak azt akartam mondani, hogy nem főzött frisset, nem azt, hogy a csészére kozmált az ajakam...
FIGURÁNÉ A mondandóm éppen a beretvához vág, amit Gyuri úr említ...
TÁNCSICS Mit jő maga beretvával Táncsics házába? Itt nem adnak efféle híresztelésekre! Prokota kertész máris lesz oly kedves visszavinni, ahonnat idehozta, és akár ottmarad magával, míg világ a világ, és még hét nap.
FIGURÁNÉ De ha sejtenék, mit mondanék...
TERKA De miért győzködi Czékus urat, kedveském, hadd ne halljon az uramról, ha nem akaródzik néki, spion létére!
PROKOTA Nem is kocsival jöttem! Hadd botorkáljon, ha már úgy rááll a szája!
FIGURÁNÉ Ugyanis Táncsics beretváltatott!
TÁNCSICS Hallgasson!
GYURI Nagyon is!
TERKA Ne beszéljen!
PROKOTA Botorkáljon!
TERKA Kedveském, minek is folyvást az urammal előhozakodni? Ha itthon van, úgyis mindig róla foly a szó! Cserfeljünk inkább asszonyi dolgokról, untassuk a bérlőket, spionokat, rokonokat, és ha nem tetszik nékik, menjenek a konyhába!
GYURI Gyerünk! Spekulatív titkok várnak! Mit nékünk asszonyi fecsej, patakcsobogás!
PROKOTA Gyurikám, ugyan ne hűtsd tovább a gyomrod, ami még úgyis didereg...
TERKA Ugyan, Prokota úr, most ez egyszer miért nem beszélhet a fia? Valahányszor meglátogatja, csömörig bágyaszt a zsémbelésével! Torkig vagyok magával!
TÁNCSICS Engem nem áltat az indulatával, Táncsicsné, én tudom, mi gríz, mi dara! Alig tesszük ki bízó lábaink, maguk itt rögvest Táncsicsról koholnak, holott én is spion vagyok! Inkább meséld el, Gyurikám, mit fejtegettél itt az elébb, ha már akkor nem ügyeltem?
GYURI Szóhoz sem jutottam! Nyomhatom én hamuba a képét, mégis belém fojtja a szót!
FIGURÁNÉ (Terkához) Figyel reám, ha hajtogatom, míg a ráncos torkom bírja fonnyadt hanggal, hogy Táncsics levágatta a szakállát? Vagy rögvest bánja inkább, hogy nyomban el kellett majd sietnem a színházba, ahol dolgozom?
TERKA És mi hír a színház tájékán? Játszik-e még a sánta Bartha?
FIGURÁNÉ Ha meg nem halt, bár meghalt.
TÁNCSICS Jól van, magáé a vásár, Terka, átalkodjék meg az ármányban! Mire vár, Prokota? Nem kíváncsi a fiára? Mégis ki, ha maga sem? (közben Táncsics, Gyuri, Prokota el)

Hatodik jelenés
(Terka, Figuráné.)

TERKA Mi hír az uram szakálláról? Hol az uram szakálla?
FIGURÁNÉ A színházban van, hogy a végével kezdjem, bár különös, hogy ezt kérdi.
TERKA Ne haragudjék, kedveském, odaadná a kávéscsészéjét, ha kiitta?
FIGURÁNÉ Nem ittam ugyan ki, de ez már nem is nagyon lesz másként. Tehát ma levágták az ura szakállát...
TERKA És hol is, ja, persze, a színházban, ugyebár, az uram szakálla van. Különös. És mit adnak ma este?
FIGURÁNÉ Meglep, hogy ezt kérdi, bár nyilván összefügg az ura szakállával. Madách úrnak adjuk Mózes című tragédiáját, amelyben az ura szakálla Mózes szakállát fogja alakítani.
TERKA Esetleg mondta már azt is, honnat tudja, hogy az az uram szakálla? Ki vágta le néki? Akkor megiszom én, ha nem bánja. Minek párologjon?
FIGURÁNÉ Talán különösnek fogja találni, amit válaszolok, fogalmam sincs, ki vágta le. De ama szakáll önmagára vall. Jőjön el, nézze meg!
TERKA És hol láthatnám én ama szakállat? Tudja, melyiket gondolom, amelyik Táncsicsé. Illenék látnom, vélné Mihálom alighanem.
FIGURÁNÉ Különös, hogy most meg ezt kérdi, holott ezt tudja. Most mondom, hogy Mózeson fog lengeni álló este. Bizonyos, hogy ma este a város mindahány borbélya ott tülekszik a karzaton, tapossák egymás sarkát, brávózzák majd ama szőrmívet Mózeson!
TERKA Akkor kiszaladok a csészékkel, kendőt kötök, és indulhatunk énfelőlem. (ki)
FIGURÁNÉ Én azt hiszem, szánt szándékkal vesztegel, hogy elkéssünk a színházból, elveszítsem az állásomat, elhagyjanak a gavallérjaim, és megjavuljak. De, higgye el, az uram halála óta amúgyan is megjavítottam magam: be kár, hogy nem érhette meg szegény Gedeon, s így nem is tudott másnak örülni életében, csak a halálának. Jaj, szegény Gedeon! Már ne haragudjék, kedves Terka, hogy kiabálok, de szeretném, ha hallana kint a konyhában, ha nem is figyel rám. Jaj, szegény Gedeon! Talán, ha gyereket szültem volna néki, minden másképp alakul, bár alighanem úgy is meghalt volna, s tán nem is ily nagy kedvvel... Vagy ki tudja, de a gyermek itt maradt volna nékem, volna saját Gyurikám, bezzeg most, midőn eszembe jut, hogy nincsen is nékem saját Gyurikám, akkor már szerencsére van vigaszom, és ha most nem vihetem magunkkal e Gyurikát, akkor anyai ösztöneimet zokogás fogja tépázni a két kezemmel! (Terka vissza Gyurikával) Vigyük el a Gyurikát!
TERKA Gyurikát? Minek vinnénk a Gyurikát?
GYURI Vigyünk engem, amerre visz a lábunk!
FIGURÁNÉ Felülünk az apja kocsijára, Gyurikám, ne botorkáljunk oly szánandón.
TERKA Te addig vigyázod a spionokat, meg szóval tartod őket.
GYURI Inkább higgyük el, hogy elégettem a Legrégibb nyelvet! És ha a császár kezébe jut? Legalább hamarább eszébe jut államnyelvvé tenni a magyart!
FIGURÁNÉ Így van, legfőbb ideje, hogy államnyelv legyen ez a mi gyönyörű magyar nyelvünk, s ha ez csak azon múlik, hogy a Gyurika eljő-e vélünk a színházba...
TERKA Gyurikám, csak győzd majd tartani a hátad, ha nyakunkban a perpatvar!

Hetedik jelenés
(A konyhából be Prokota és Táncsics.)

 PROKOTA Hohó, már csak ezt ne! Megy a kocsim nélkülem! Hova jár még e fonnyadt káposztalepke kocsin? És a másik, a kávépancsoló barátnéja?
TÁNCSICS Boldogisten! Hová hinti-szórja szerte Táncsics kávéját, Prokota kertész? Nem ered meg a magyar padlaton, de emígy pörkölve s őrölve még külön nem!
PROKOTA És hol a Gyuri fiam, aki alighanem szintén a kocsin ül? Én tán ugráljak a köveken, mint a szöcske, ha almavirág pereg rá, hazáig? De megadjuk nékik! Kiemésztjük mindenükből Táncsicsékat, megsínylik még e sétagaloppot! Tegyen föl egy dézsa vizet kávénak, én meg előhordom a spejzot, az utolsó szem grízig!
TÁNCSICS Maga a kályhában kotorjon, az a maga tiszte! Hol lel spejzot, magyar ember házában?
PROKOTA Mi tetszik? Fűtsünk is be, pusztítsuk a tüzelőt is? Csak gyújtóst lelnék, örömömre!
TÁNCSICS Maguk tán nem darát tartanak a kamrában, sehonnai bitang ember?
PROKOTA Nem egykutya, mikor már tajtékot hány a Csalán meg a Tüske?
TÁNCSICS Felőlem lenyelhetik a zablát a maga gebéi, de maga szóljon vélem magyarán!
PROKOTA Furcsa egy főspion maga, Mihál rokon! Már ért a császár magyar szóból?
TÁNCSICS Itt topog ama hajnal napja, amidőn a császár is eszére tér, és fennen hirdeti, hogy saját ajnározott anyanyelve csak úgy lefittyedt, korhadt kacs gyanánt, a magyarról! Keserv ez egy spionnak, de a józanész előtt meg kelletik hajolnunk!
PROKOTA Ama napon, amelyen magának Ferenc József darát vesz a szájára, ha gríz jár az eszében, magának adom a bolgárkerekemet! Nem belátó ember Ferenc József, ennek én vagyok a megmondhatója. Talán nem sejti, de számos kertmívelési reformmal javallottam felvirágoztathatni schönbrunni parkját, de a főkertésze ül a bukszusain, és kavicsot szór az ösvényre. Ám inkább töltsük ki mérgünk a kamra polcain! Tudja, én a sufnit hívom kamrának odahaza, dehát ahány cserje, annyi levele, vagy még annál is több.
TÁNCSICS Maga aligha meg nincsen győződve, hogy a császár mással sem gondol, mint hogy tarlott bokrai közt zörögjön sárga levél módjára, míg Táncsics eszébe sem ötlik! Ki hinné, hogy spion létére mily fonákon van maga tájékozva! Azt hiszi, akad féltucat spionja mind a nyolcszáz számára, aki amnesztiát kapott, köztük egy-egy főspionja, mint jómagam?
PROKOTA Bizonyára nemleges válaszra számít, dehát tudom én? Nem.
TÁNCSICS Nem bizony! Sejti maga, mi tombol a Burgban? A császár nyakában viseli Táncsics egyik kirúgott elülső fogát, ezt ne! (foghíjára bök tátón) Mely egyébként nékem szintén hiányzik, mármint a sajátom, miért is hiányoznék nékem Táncsics foga!
PROKOTA Ha már nem állom meg, és közbeszólok...
TÁNCSICS Ne fáradjon, elmulatok én a magam dolgán, van elég! Mégse higgye, hogy könnyű mulatság ápolni a császár gyűlöletét, midőn folyvást felülkerekedni látszik ezen a Táncsics tudós munkálása iránti feltétlen tisztelet, mely mármár rajongássá dalmahodik! Bezzeg tudjuk, milyen spion maga! Nem eltökélt gyűlöletből az, maga a bugyellárisa barátja: sápolja a nyomorult Táncsicsot is, hallgatása fejében, holott ember nem hallotta még magát hallgatni!
PROKOTA Hallja az úr, Mihál rokon, hohó! Magát valaki félrerebesgette a Burg alatt! Én sosem is zsaroltam itt, békén míveltem a bérleményemet, Táncsics kertjét, olykor előbútt Mihál barátom valami zugajtón át a pincéjéből, pénzt nyomott a kezembe, rámförmedt, hogy hallgassak a pénze fejében, nagyokat szítt a kinti levegőből, sírt egy verset, hogy napot lát, és visszabútt a föld alá. Sosem jöttek volna rá, hol van, ha Terka be nem terhesedik! Abból a summából vettem a kocsimat! Azután midőn kifogyott minden pénzből, amit szegény Terka asszony mosás-vasalás-varrás közben összeverejtékezett, akkor Gyuri fiamat kezdte el ingyen okítani a tudományára, etetni, altatni, én meg nem voltam ellene, hadd okosodjék a fiam... az meg lassacskán felserdül! Nőkkel kocsikázik, ha vénecskék is, nem tudok hová lenni, kocsi nélkül! Kávézik, csak felnő, mire földbe teszem! Csak szőre nem nő. Mintha Táncsics házában minden szál szőr Táncsicsnak nőne! Azt éppen nem bánom, hogy elissza Táncsics kávéját, úgyis keserkés a kávé a Táncsics ajakán!
TÁNCSICS Vigyázzon, az ajakával mit szól, Prokota kertész, mert rájár magára az ebrúd!
PROKOTA Mit tudja maga, miért bánt! Nem ösmeri e régi kedves históriát! Tudniillik hogy miért sepert ki engem Mihál barátom, hogy miért csak a távollétében jőhetek. De hol is hagytam el? Már magamat szakítottam félbe, azt hiszem... Igen, Táncsics, aki kávéz! Holott ő szülte lelkében a védegylet eszméjét, mégis issza e szerecseny bablevet! Úgy van véle, mint maga a grízzel, aki daragaluskának csak megeszi a gríznokedlit! Ezért kérdeztem Mihál barátomat, mint élhet kávéval, mi magyar a kávéban, legfellebb a víz, a rengeteg víz, amivel Trézsi főzi a kevéske kávécskát...
TÁNCSICS Hiszen megírta nékünk, Prokota, minek taglalni akkor megintcsak? Netán nem megfelelte magának Táncsics, hogy lárifári, nyomta a kezébe a szennyes pénzét, és penderítette ki, amint megérdemli?
PROKOTA Én talán jobban kiszíneztem volna, hogy mulattassam, de különben szakasztott így történt! Csakugyan megírtam volna? Meg vagyok ütődve, mint a hullott alma, amely azért pálinkának még jó. De most mondja meg, maga is, aki darának eszi a grízt, issza a kávét, mi a magyar ebben?