- tragikus trilógia szatírjátékkal –

I.   Az ostromlottak, Aiszkhülosz modorában
II.  A kútrajárók, Racine modorában
III. Az áldozathozók, O’Neill modorában
+I.  A kárhozók, posztmodorban

Írta:
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba

Szereplők:
Danaosz király
Lünkeusz Aigüptidész
Próteusz, protoagonisztész
Tizenkét Danaida-lány, összesen ötven mint Kar, köztük:
Karvezető
Második karvezető

Játszódik Argosz fellegvárában, Krisztus előtt jócskán

[...]

Parodosz és kommosz az első tragédiából

KAR
Büszke Apollón, isteni gyámunk,
Míg lakozol odafent az Olümposz
Ködboritotta hegyén,
Nem fedi hátadat irha,
És nem villan elő
Szádon a szörnyü agyar sem.
Rémületes, loncsos farkad sem
Integet ordas, nagy lobogóként,
Nem tekereg-csavarog
Hajtva pimasz legyet, ötvent.
Nem bikahúst csócsálsz,
Nektárt szívsz eledelként.
Ám ha leszállsz ide, hol komor Argoszt mossa a tenger,
Vérfarkas válik tebelőled,
És acsarogva teríted az elleneink le
Ártatlan szüzeid menekítve.
Mind a pelaszg bika-nép fiait bömbölni tanítod,
Hogyha habos nyáluk verik egyre,
Mert csökönyös koponyájuk igánkat utálja.
Íjadat ajzd a belükkel, Apollón!
PRÓTEUSZ
Mit ünnepeltek éktelen vonítva ti?
Az ellenséget ébren tudni célotok?
KARVEZETŐ
Sőt, éppen győztes istenünkhöz szállt imánk,
Ki új honunkat farkasbőrben vívta meg.
PRÓTEUSZ
Derék dolog. Habár bölcsebb lett volna tán
Kérlelnetek Poszeidónt, tenger istenét.
KARVEZETŐ
S ugyan miért? Miért vesződnénk ezzel is?
Apollónt zengni még ötven száj is kevés.
PRÓTEUSZ
Ki több istent fohásszal ünnepelni szán,
Ne lepje meg, ha ő lesz hálaáldozat.
KARVEZETŐ
Akárhogy fontolunk, talány marad szavad.
A szárazon mi ok dicsérni víz urát?
PRÓTEUSZ
Tanácsom még tegnap lett volna jó tanács,
Amíg a sós habon hajóztak part felé
Ők, kik vitorlát bontottak volt azért,
Hogy mint a szél, fújják lányságotok tova,
S asszonyságot csináljanak belőletek.
Lett volna ok Poszeidónt akkor áldani,
Talán a mélybe vonta volna bősz rajuk;
Megülniük ha nem volt jó saját fenék,
Tengerfenéken nyugton hadd pihenjenek.
KARVEZETŐ
Büszke Poszeidón, isteni gyámunk,
Nagy birodalmadnak hegye-völgyén
Nem vet a magjavető,
Már ha egy csöpp esze sarjadt,
És gabonája szemét
Nem halebédnek szánja.
KAR (Karvezető nélkül)
Minket eleddig farkas-Apollón
Ótt acsarogva, karommal-agyarral.
Most mástól kegyeket
Esdeni ostoba eszme.
Rozsdaharapta szigony
Nem vetekedhet az íjjal.
KARVEZETŐ
Tajtékfürtü öreg, ne figyelmezz dőre szavunkra!
Várunk védelmezd szigonyoddal,
Szirteken aprítsd fel tüzifának fürge hajóik,
Hogy ne vihesse el őket a himlő.
KAR
Ám valahány istennek adózni ma húsizü füsttel
Nincsen elég hekatombánk,
És a pelaszg nem hord újabb ötven bikasarjat
Tenger urát is imádnunk.