- lápi idill két napban -

Személyek:

Brontë Patrik, tiszteletes
Brontë Anna, a leánya, valójában férfi
Brontë Emília, szintén a leánya, valójában szintén férfi
Brontë Sarolta, úgyszintén a leánya, ám ő is férfi
Monsieur Heger, brüsszeli iskolaigazgató

Történik:
1848 késő tavaszán, egy angliai lápvidéken.

 
VALAMELYIK NAP

Reggel
(Be Anna, kezében egy levéllel)

ANNA Levél! Táncsics írt! Csaknem két hónapja, hogy kaptam! Negyven napja! Ma olvasom negyvenegyedszer! Minden levelében újabb kínzásokról ad számot! "Elképzelheti nyomorúságomat!" Jaj! Szörnyű nyomorúságokat képzeltem el! "Nem akarom finom, női lelkét borzalmas kínjaim részletes ecsetelésével felzaklatni! Csak akkor vagyok boldog, amikor ön zsebkendőt küld nekem, és zsebkendőbe hímzett szavaiból meríthetek vigaszt! Oh, bár itt volna ön is! Öntől tanulnék szenvedni, sziszegni aprókat megtépázott ínnyel, míg szakállam még szálanként ki nem szaggatott csonkján csüggenék szelíd türelemmel! Mert napra-nap ilyesmivel fenyegetnek elvetemült pribékjeim!" Jaj, a gyalázatosak! "Oh, Szabadság! A Szabadságért vagyok Rab, és Boldogtalanságom tesz Boldoggá! Beh jó másoknak, hogy én helyettük szenvedek, ám még jobb énnekem! Hiszen csak a Boldogtalan tudja, mi az: Boldogság! Csak a halott tudja, mi az: élni! Csak a férfi tudja, mi az: nőnek lenni!" Ez azért nincs teljesen így. Talán én nem tudom? “Éjjel virrasztván eképp merengek az ön sorai mellett! Oh, Anna, ön megért engem! A Börtön az osztályrészünk, Börtönben kell sínylődnünk a Boldogságért és a Szabadságért!" Igen, legyen! Veled, Táncsics, szenvedek én is! Börtönnek fogom érezni ezt a magányos majort, boldogságom gyermeki szigetét itt a láp közepén! Másokért fogok szenvedni itt a magánytól, szerető apám miattad lesz zordon Foglárommá. Ah, de nem Foglárom lépteit hallom? Persze, ki más lépteit hallhatnám? Oh, hogy szerettem eddig! S mostantól tettethetem, hogy szeretem!

Délelőtt
(Anna. Be Apa)

ANNA Jó reggelt, drága Apuska!
APA Jó reggelt, Annuska! Olvasol?
ANNA Nem, dehogy. Miért olvasnék?
APA A levél miatt, ami a kezedben van. Persze, nem akarlak faggatni, csúnya dolog az.
ANNA (magában) Tűrni, oh, tűrni a Zsarnokságot! (elfordul)
APA Miért rejted el arcodat? Miért tartasz ellenségednek?
ANNA (erőlködve) Hogy’ mondhatsz ilyet? Szeretlek téged és boldog vagyok veled! Kezedből egyazon örömmel fogadok áldást és feddést!
APA Ugyan, miért feddenélek, ártatlan gyermekem? Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ád, mikor az halat kér tőle? Ilyennek ismered a szeretetemet? Kapsz halat! Halacskát!
ANNA Én csak száraz kenyérre és poshadt vízre vágyom!
APA Van az is, ha azt kívánsz! Azt hiszed, megtagadnék tőled bármit? Ilyen vagyok? Oh igen, ilyen. Még ilyenebb! Gonosz vagyok, elvetemült bűnös! Hány ocsmány, vétkes gondolat foganna meg az agyamban minden percben, ha le nem torkolnám őket az Úr sugallata révén! Szörnyű belegondolni... Nem is gondolok bele.
ANNA Gondolataiban szabad a Rab.
APA Példának okáért mi mindent művelhetnék itt három leánnyal, három védtelen szűzzel a mocsár közepén? Hogyan osonhatnék bűnös gerjedelemmel nyoszolyátokra minden éjszaka, hogy tomboló ágyékom igázza le bimbózó testeteket! Különösen azét a gőgös Saroltáét! Oh, a férfiak dögletes paráznák! Bár feledhetném, hogy férfi vagyok! Nemtelennek lenni, mint Isten angyalai - igen, őrangyalotok lehetnék - csitt, ez dicsekvés! Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni!
ANNA Inkább Foglárom légy, zordon Börtönőröm! Szalmazsákon vess nekem ágyat, s nehéz Bilincsekben őrizz!
APA Miért tennék ilyet, gyermekem? Én csak szeretni szeretnélek benneteket, de ez oly nehéz! Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett!
ANNA Teljesítsd be komor törvényedet!
APA Haragszol, mert téged nem engedtelek el Brüsszelbe, ugye? Ne haragudj - bár nővéreid sem haragudnának, amiért őket elengedtem Brüsszelbe! Édesanyátoknak halálakor megígértem, hogy vigyázok reátok, és tessék! Az ordas világba kergettem az én drágáimat! Elpusztítok minden szépet magam körül! Édesanyátokat már meggyilkoltam, buja nászéjszakán szeplősítve meg szűzi tisztaságát!
ANNA Csakugyan még ma hazatérnek Emíliáék?
APA Remélem, rögtön! Csak nem késlekedett Emília azonnal megérkeztükkor felbontani a levelemet! Akkor pedig már a közelben lehetnek! Miért is engedtem el őket? Még jó, hogy a gyöngéd Emília gondjaira bíztam azt a gőgös Saroltát! Hogyan is engedhettem el Saroltát? Hiába, nem tudok neki ellenállni!
ANNA Ellenállni minek? Lehorgasztott fővel kell elvenni a méregpoharat.
APA Persze, persze, de hol maradnak? Oh, az az átkozott Brüsszel! Gonosz föld és gonosz nép! Szájuk átokkal és keserűséggel van tele! Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban!
ANNA Mint a Habsburgok.
APA Én meg odaengedem a gyermekeimet! Az Úr ajándéka a gyermek... Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét! Én meg eltékozlom őket! Ilyen a tékozló apa! De hol maradnak?
ANNA Itt maradnak, ne félj!
APA Boldogok leszünk, tudom! Örülni fog a puszta és szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz! Nagyon jól mondta Ésaiás!

Dél
(Apa, Anna. Be Emília, majd Sarolta.)

EMÍLIA Jó napot, Apuska! Itt vagyunk, megjöttünk! Újra lápi otthonunkban!
APA Drágáim! Hála az Úrnak és dicsőség, hogy visszavezette hozzám gyermekeimet! Hadd öleljelek meg benneteket! Bár mégse! Félek, eszembe jutna, milyen könnyű is volna leszaggatni foszló ingvállaitok, pruszlikotok, és meztelenségeteken legeltetni sóvár szemeimet! Sarolta hol van?
EMÍLIA Jön már.
APA Oh, a gőgös leány!
SAROLTA Itt vagyok. Boldog vagy?
ANNA Emília! Sarolta! Hogy’ örülök nektek! Újra együtt raboskodhatunk!
EMÍLIA Mennyire vártuk már, hogy hazatérjünk! Újra a Lápra!
SAROLTA Én pompásan éreztem magam Brüsszelben. Emeletes házak vannak. Az iskola is emeletes, ahova jártam volna. Az aulájában igazi Rododendronnal.
APA Sokkal jobb lesz itthon, meglátod. A népes társaság csak összezavarja az embert. Főleg a brüsszeliek! Főleg a brüsszeli férfiak!
SAROLTA Az egy leányiskola. Csupa leány van benne. Az emeleten is.
APA Az a jó! A leányok ártatlanok, szelídek, engedelmesek. Ezért örülök, hogy nekem is leányokat adott az Ég! És biztos, hogy egyetlen férfi sem volt ott?
EMÍLIA Dehogynem! Monsieur Heger.
APA Monsieur Heger? Hát nem hiába tartottam a legrosszabbtól! Milyen szerencse, hogy mindig a legrosszabbra gondolok! Ki ez a Monsieur Heger?
SAROLTA Tanár. Az iskola igazgatója. Az emeletesé.
EMÍLIA Hogyan beszélhetsz róla ilyen hidegen, Sarolta? Monsieur Heger csodálatos ember! Szinte irigyellek, ha arra gondolok, hogy csaknem tíz percig kettesben maradtál vele, tiétek volt a világ!
APA Az én vétkem, az én legnagyobb vétkem! Férfiak, oh, brüsszeli férfiak! Üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel a védteleneket! Nem szeretem a brüsszelieket!
SAROLTA Igazán kedves emberek.
EMÍLIA Tévedsz, Apuska. Monsieur Heger egészen más.
APA Mind egyformák vagyunk. Te nem hallottad édesanyád sikolyait! És mihelyt e bűnöm gyümölcse megérett, sírba taszította őt. Gonoszságom három tőre ölte meg. Ti gyilkoltátok meg, ártatlan báránykáim! Most is mintha a vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő nő sikoltását! Sion leánya kitárja kezét, zihálva kiáltja: jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt, jaj! Ma is kiver a verejték, ha nagy a meleg és párás a levegő!
ANNA Márpedig a gyilkosoknak Börtönben a helyük.
EMÍLIA Hogyan is beszélhetsz rabságról, drága húgom, amikor a Láp feltárul a maga végtelenségében? Bár ne csak az ablakból bámulhatnám! Mint szökellnék zsombékról zsombékra!
APA Te is megvesztél, Emília? Azért hívtalak haza, hogy itt keresd a veszted? A láp nem ifjú leányoknak való hely. A férfiszívben is megfagy a vér, ha szortyogni kezd, ha lefetyel, vagy bugyborékol! Hát még ha kuruttyol vagy pruttyog! Isten legyen irgalmas hozzám!
EMÍLIA És a férfiak miért mennek a Lápra?
APA Kísérteni az Istent!
EMÍLIA Én azt hiszem, Lápi Kikericset mennek szedni a szerelmesüknek. Bíborvörös kelyhűt, hosszú szárral, lecsüggő, sárga bibével. Az Örök Szerelem Virágát.
ANNA A Börtön fehér, sápadt virágai a legszebbek, a szelíd Penészt illatozók, spóráikat hintők szerte. Az éjszaka tenyészők.
APA Aki elvetette a konkolyt, az az Ördög. Sárga nárciszokat ültetünk az ablakba. Vigad a pusztaság, s kivirágzik rajta a nárcisz.
SAROLTA Ültessünk Rododendront!
APA Az itt nem él meg.
SAROLTA Költözzünk el!
APA Muszáj az a rododendron? Érjük be azzal, amink van!
EMÍLIA Oh, ha férfi volnék én is, Apuska! Marokkal tépném kötényembe a Kikericset!
ANNA Ha férfi volnál, nem lehetne kötényed. Az csak leányoknak van.
APA Ráadásul elkárhoznál! Ostoba leány! Megérne az üdvösséged pár kókadt bogáncsot? És nehány bágyadt kóró miatt elkárhoznál-e?
SAROLTA (Annával beszélget) Fel nem bírom fogni, miért szapulja így a férfiakat. Végre társalogtam egy férfival, nem egészen tíz percig, és mégsem tört tomboló ágyékával leigázni bimbózó testemet.
ANNA Táncsics sem ír ilyesmit.
SAROLTA És nem is mondanak ilyesmiket! Egyáltalán, semmi szembeötlő különbséget nem fedeztem fel egy férfi és énköztem.
APA (Emíliával beszélget) Mégis miféle ez a Monsieur Heger?
EMÍLIA Monsieur Heger csodálatos ember: meleg, mélybarna tűz a tekintete, magába húz, mint az Ingovány.
ANNA Teljesen ugyanolyan? De férfiruhában volt, nem?
APA Sokkal nyugodtabb volnék, ha köpcös lenne, kopasz, és folyton váladékozna a füle.
SAROLTA Persze. Amúgy semmi különös: mély a hangja, nő a szakálla - akár nekünk.
APA A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. Integet az ujjával?
EMÍLIA Nem tudom, én nem láttam őt. Csak Sarolta látta, amikor Monsieur Heger behívta felvételi beszélgetésre. Akkor bontottam fel a levelet, amit rám bíztál.
ANNA (lelkesen, még mindig Saroltának) Levelezzetek ti is, és majd elolvassuk egymás leveleit!
APA Hála legyen annak a levélnek! Talán megelőztem vele a bajt!
SAROLTA Nem levelezünk. Utálom a leveleket. Személyesen jön értem. Ugyanis megkérte a kezemet.
EMÍLIA Nem értettem teljesen, miért írtad, hogy rögvest térjünk haza, de örültem neki, és most itt vagyunk a Lápon.
ANNA (ijedten) Megkérte a kezedet? Hogyan kérte meg a kezedet?
SAROLTA Bementem, köszöntem, erre ő megkérdezte, hogy akarok-e a felesége lenni. Én meg mondtam, hogy szívesen. Igencsak megörült. "Végre egy igen!" - kiabálta.
ANNA Szereted?
SAROLTA Szeretem? Szeretem a Rododendront meg az emeletes házakat.
APA (újra mindenki együtt) Együtt leszünk, újra együtt! Jó lesz minden, ugyanolyan jó, mint azelőtt! Ülünk a kályha körül, halat eszünk...
ANNA Én csak száraz kenyeret kérek, ha van.
APA Persze, hogy van! Az van igazán! Tulajdonképpen a hal az, ami nincs! De nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely Isten szájából jön. Bezárkózunk! A béke szigete leszünk, és megkímél minket az Úr! Lótként menekszünk e mindenütt dúló pokolból! Feleség nélkül, de különben jó egészségben.
SAROLTA (Annának) Nem bírom tovább a mocsárba zárva! Lehet, hogy Heger köpcös és ritkul a haja, de megszabadít innen.
ANNA Bár itt lennél Boldog! Együtt várnánk a postát, és hímeznénk zsebkendőket válaszul.
APA Bereteszelem a kaput, bedeszkázom az ablakokat, és befalazom a kéményt! Bezárkózunk lakájos majorunkba! Még a Mikulás sem jöhet be! Különben sincs Mikulás valójában.
EMÍLIA Nincs Mikulás? Akkor ezért nem hozott nekünk soha papírt és pennát?
APA Meg mert rosszak is voltatok! Különben is az efféle foglalatosság az Ördög praktikája. (el)